A település története

Szilvásvárad a Bükk hegység északnyugati szélén 340-370 méterrel a tenger szintje felett helyezkedik el, Egertől 30 kilométerre. Közúton és vasúton egyaránt megközelíthető.

A település környékén az ember megjelenésének legrégibb nyoma több mint 200000 éves. A Szalajka-völgyben nyíló Istálós-kői-barlang 44000 évvel ezelőttiek a legégibb leletek. A barlang több világkülönlegességgel is rendelkezik: eddigi ismereteik szerint a világon először itt használtak íjat és a hasított alapú csont lándzsahegyeket, de itt került elő a világ legrégibb fuvolája is. Az újkőkorban már a jelenlegi falu helyén is létesült egy település i.e. 5500 körül. Ugyanitt, de még nagyobb területet vettek birtokba a bronzkori emberek, akik község feletti magaslaton jelentős sáncvárat is építettek.  Utánuk a sok újítás hozó kelták említése az 1322-ben kelt adománylevélben Warad formában látható, már jelentős településként. Nevét az akkor már álló Éléskő-várról kaphatta, ami 70 éven keresztül a Miskolc család központja volt. A vár utolsó említése 1832-ben történt, de ekkor már állhatott a községünk határában álló másik vár, a Gerenna-vár, melynek építése Nagy Lajos király idejére teszik. A várak elenyészése után a Szilvásváradra. 1438-ban Albert király Várad formában jegyeztek. Mohács után a falu Perényi-, Kátyay-, Bárius- és Szepesi- birtok volt, majd 1666-tól a fele, 1699-től pedig az egész falu a Keglevichek kezébe került, több mint 170 évre.

A XVIII-XIX. században indul meg a bükki nyersanyagépülő iparosodás. 1870-ben Erdői-birtok lesz a falu, aki felépíti a kastély elődjét. Később a cseh iparmágnás Wessely kezébe kerül a környék.  Ekkor épül ki a környék vasúthálózata és az erdei kisvasút is. 1913-tól a Pallavicini család birtokolja, a II. világháború követő állomásig. A Szalajka-völgy bár magántulajdonként, de ekkor kezdte a pihenést szolgálni. A község látnivalói 1840 körül Povolni Ferenc irányításával, klassicista stílusban épült kerektemplom, a Pallaviciniek idejében alakított kastély, ma Szálloda, a törzsmén istálló a lipicai lovak történetét bemutató múzeummal, a lótemető, az Orbán-ház, a Bükki Nemzeti Dal természeti képét bemutató kiállítással és a ménes gazdaság istállói. Növénytani különlegességeinek a régi mosóház- ma családi veldégház- mellett lévő szomorú bükk,a mocsári ciprus és az öreg mogyorófasor.